Jól elhatároztam magam, hogy de oda fogom én most majd tenni magam ebben a félévben! Ja, hát sikerült is.

Keddig.

Aztán azóta olyan kehes vagyok, hogy szerdán egy nyomorult órám volt, de arra sem mentem be, mert épp a taknyom-nyálam összefolyt, és fetrengtem hol lázzal, hol ,,csak" hőemelkedéssel az ágyban, és persze a kaparó torkomnak is csak a jó, kínzósan meleg tea segít, amiben van Neocitran is. Természetesen csütörtökre sem lettem jól, sőt, addigra már megfertőztem a páromat és még anyát is. Aztán mára még a sógornőm is lebetegedett, szóval az egész családból mindössze apám és a bátyám nem beteg. Mindenki más otthon fekszik és szenved.

És egyébként nekem tudni illik az édesanyukám soha, de soha nem mondja, hogy "ne menj iskolába!". Ameddig nem voltunk olyan lázasak hogy összeestünk vagy halucináltunk a bátyámmal, addig simán beküldött minket mindig az iskolába, mert ,,nem kifogás és tanulni köll, nem szabad lógni!". És MOST ő mondta, hogy ne menjek be!! Hát tisztára megvoltam lepődve. Vagy lehet már csak azért laza, mert végülis egyetem és ki nem szarja le (mondjuk én, mert egy órán kívül mindegyikre 3 hiányzási lehetőséget kapunk. Igen, arra is, ha betegek vagyunk. Nekik mindegy.) Nyilván van olyan tanár, amelyikkel lehet kicsit üzletelni hogy ne tagadja mán meg azt a nyamvadt aláírást azért, mert becsúszott egy negyedik hiányzás is, de észrevételeim szerint a legtöbb betartja és nincs megalkuvás. Na mindegy, csak ez most nagyon kiborított, hogy rögtön első héten zsebelhettem be ezt a -1 alkalmat, mikor a legtöbb órán még nem is igen csinálunk semmit. 

Na meg a másik ami felidegelt, hogy felvettem egy órát. Szabvált. Illetve, annak volt írva. A kedves Neptunon sosem tüntetik fel, hogy konkrétan a szabvál. hogy néz ki. Jó-jó, van amelyikhez tartozik leírás és tudom is értelmezni (:D), de van amelyikhez csak van egy kód, meg a neve, azt puszi-csá. Nahát az egyik megtetszett, gondoltam jó lesz, jó kis négy kredit. 5 szabad hely volt. Mondom há' fura, de jó. Aztán bementem, és ez olyan tárgy, ami egy másik szaknak a törzsanyaga, és már volt ehhez kötőden vagy 2-3 órájuk, olyanannyira nem vagyok tisztában a dolgokkal, amiket említettek, hogy az nem igaz. Szóval rögtön elkezdtem szorongani is és rosszul lenni, és még a tanár is megkérdezte hogy mi a jó francot keresek én ott, mégis miért vettem fel? Persze mindezt kedvesen, jófej volt meg minden, de azért ő is meglepődött. 

Gondoltam, péntekig van a tárgyfelvétel-leadás (ameddig ingyenes..), na ma jól leadom. Aha. Erre már nem is tudom, fizetni meg fix hogy nem fogok érte, amikor megcsinálhatom azt is hogy csak nem járok be, úgysem fogom felvenni mégegyszer. Csak... gyáhh. Mi a lóheréért nem tudják odabiggyeszteni valahova, hogy ez úgy szabvál, hogy leginkább egy szaknak?! Én ezzel sokra nem megyek és kurva sok mindent kéne bepótolnom ahhoz, hogy jussak is vele valamire. És jelenleg ezt nem igazán tudom, ill. akarom kivitelezni, mert a szerdai és pénteki nap kivételével mindennapom be van táblázva ESTE hatig. Reggeltől-estig bent rohadok, és kb 7-8 között esek haza, szóval azért na. Nem, köszi.

Egy szóval: elég szerencsétlen vagyok, de azért amúgy nem volt rossz kezdés, csak franc vigye ezt a göthösséget. Meg a fostos Neptunt.

Tegnapelőtt egy tárgyon kívül mindent sikerült felvennem, és aztán rájöttem hogy bakker. Negyedik félév. Elég sűrű lett az órarendem, és muszáj lesz megerőltetnem magam, hogy minden vizsgán át is menjek majd, mert sürget az idő és nem akarok örökké egyetemre járni, szeretnék lediplomázni csúszás nélkül. :D Fenomenális egyébként reggel hatkor azért kelni, hogy aztán 7.59-ig nyomogassam az F5 gombot. Ráadásul a szabválokról majdnem hogy lekéstem úgy, hogy mindössze 5 perce zajlott a tárgyfelvétel. (ebből pedig 5 perc maga a félév aktiválása volt..)

Aztán tárgyfelvételi oké, kész. Tegnap pedig a születésnapom volt, szóval azután hogy realizáltam hogy hogy elrepült 2 év, rájöttem arra is hogy wow, 23 éves lettem. Mondjuk már nem visel meg ANNYIRA. Tudom hogy fiatal vagyok stb, de mégis koravénnek érzem magam sokszor, és hiányoznak a gondtalan tiniévek. De aztán örülök hogy felnőtt vagyok és szabad(abb). De persze valamin mindig szorongok, most pont azon hogy ATYA ÉG, 23 vagyok, anyámnak ennyi idősen volt már férje, gyereke, én meg még a padot koptatom. Fiatal anyuka szeretnék lenni, szóval 21 éves korom óta állandóan ezen görcsölök hogy jajj mikor jutok el odáig? Aztán ha ezt kipipáltam, jön a következő félelmem, hogy de mivan ha eljutunk oda párommal, aztán problémák lesznek ezzel, stb. Mert hát én nagyon szeretnék egy gyerkőcöt (legalább) kitolni, és fasza kis embert nevelni. Sóginőm meg unokanővérem meg úgy vannak vele hogy ,,ha jön jön, ha nem, akkor nem" de én nem tudom így felfogni, szóval ez ilyen görcs marad bennem míg el nem jutunk odáig hogy erre választ kapok. (+ ugye hipochonder is vagyok szóval mindig elképzelem hogy nekem mindenféle bajaim vannak és ez meg az lesz..)

Mindig is volt bennem valami, ami miatt nehezen bírom az igazságtalanságot, viszont azért nagyjából konfliktuskerülő vagyok. Elég nehéz olyan szinten felkúrni az agyvizem, hogy tényleg ordibáljak és elboruljon az agyam. Általában csak forrongok magamban, leírom a barátaimnak, elfoglalom magam mással, mert sokszor felesleges olyan emberekkel leállni, akikben kevés az értelem, és konkrétan az ember csak saját magát dühítené fel. Szóval most is a balhézás helyett inkább kiírom magamból.

Igazából rettentően fel tud idegesíteni, mikor valaki más munkájával akar májerkodni, és valójában semmit nem tesz le az asztalra, hanem másra támaszkodik teljesen. Természetesen nem a ,,támaszkodással" van a probléma, én pl sokszor kérek véleményt & segítséget a barátaimtól, sőt, már csak a honlapszépítésnél is képtelen vagyok arra, hogy ne krediteljek valakit, mikor tudom, hogy magamtól egyáltalán nem sikerülne az oldalam olyanra, amilyenre szeretném. Sok olvasás, sok CCS tanulmányozás eredménye, ami mások munkájának köszönhető. Megvan az alap nekik hála, és így építkezem tovább, ezen keresztül találom meg a saját stílusom, etc. De mégis, teszek bele valamit, ami az ,,enyém", ami saját, mert azzal nem tudok megelégedni, hogy valami full más munkája, és akkor én azzal jampizzak.

De sok embernek nagyon lazán megy, amit úgysem fogok tudni megérteni, akárhogy firtatom az egészet.

Viszont ami ma feldobta a napomat, hogy ne csak a negatívakról írjak, az az, hogy átmentem a fordításelmélet vizsgámból. Ami tök jó, mert már sokadik napja hogy nem tudom kiverni a fejemből az ,,interszemiotikus" szót. Annyira jó érzés hátradőlni, nem stresszelni, simsezni... mondjuk valamennyire görcsölök azon, hogy sikerüljön ne csúszni egy félévet, és még szabválból is össze kell szednem krediteket, de próbálok pozitív maradni, csak néha baromira megijeszt, hogy milyen gyorsan telik az idő. Hiszen ez a 4. félévem lesz a hatodikból és így.. wow. Sokszor úgy érzem, hogy nem állok készen, de megyek és megyek és muszáj csinálni, mert nem akarok ezer évig egyetemre járni. :D Igazából az inkompetens Neptun, és egyéb döcögők ellenére szeretem az egyetemet, akármennyit picsogok róla. Örülök, hogy a részese lehetek ennek az egyetemi élménynek. 

Bár már múlt hónapi történet, szerettem volna erről írni egy kis mini vélemény posztban. :)

Nagyon szeretem a finom parfümöket, és nálam az édes illatok élveznek előnyt. Kezdődött a parfüm imádatom a vattacukrossal, amit egyszerűen imádtam. Majd kb ~1 éve az Aldiban folytatódott, amikor is találkoztam az Oh My Butterfly nevű parfümükkel, aminek rögtön elvarázsolt az illata. Viszont már nem árulnak, vagy csak én vagyok bamba, úgyhogy a keresés folytatódott. 

Mondjuk nem terveztem. Őszinte leszek, ami legelőször is megtetszett Ariana Grande parfümjében a Notinon böngészve, az a kinézete volt. A kis pompom, az üveg formája.. hát mondom, annyira cuki. De azért annyira nem vagyok felületes vagy gazdag, hogy csak a kinézetéért megrendeljem hogy a szekrényemet díszítse. Úgyhogy gondoltam: amúgy is rendelni akarok. Szóval a többi cucc mellé rendeltem mintát is, ééés. hát, ahogy megszaglásztam tudtam: nekem. ez. kell. 

  

(Képek forrása: Denise Joanne)

Természetesen már csak a legnagyobb (100ml) verziója volt elérhető, ami azért lássuk be: nem egy olcsó mulatság. Viszont nagyon-nagyon tetszett az illata, és gondoltam azért 100 ml, eau de parfum, ami elvileg a legjobb minőség, megéri a pénzt és ki fog tartani. Nos, mivel még csak egy hónapja van meg, nem nyilatkozom arról, hogy hogy bírja, mert nyilván jó sok van még benne. :D Viszont imádoooom az illatát, nem is keresek más parfümöt. Kicsit azért fáj mikor egy parfümért több tízezret kell kipengetnem, viszont gondoltam Karácsony van, és na. Szóval be kell osztanom, mert az viszont tuti, hogy ez olyan parfüm lesz, hogy csak ünnep napokon veszek. :D 

Az ára ellenére ajánlom mindenkinek, ugyanis sokáig kitart az illata, és aki hozzám hasonlóan az édes, nőies illatok rajongója, annak nagyon be fog jönni. :) Bíztam benne egyébként, hogy jó lesz, mert Ariana Grande azért a cukiságáról & nőiességéről & szépségéről híres, és a parfüme nem okoz csalódást. Érdemes kipróbálni a kis mintát amit adnak - 1 ml, 310 ft.  Egyébként már ez is 3-4 alkalomra elég volt, mert nincs gyenge illata. Ezen kívül 30, 50, és 100 ml-s van belőle és a Notinon elérhető újra az összes, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nem akarok másra átváltani, és tök jó hogy van egy megbízható helyen. A Notino amúgy is az egyik all time favorite online webshopom, mert ahogy feldolgozzák 1-3 munkanapon belül már itt is van, eszméletlen gyorsak, imádom őket és mindig van valami kedvezmény & akció, sokszor van ingyenes szállítás is.
(És ofc mindig azután van akciójuk, meg ingyens kiszállítás, hogy rendeltem tőlük. Nem mint ha a megspórolt max 1200 forint elég lenne a hó végéig, de nekem jól jön az is, na 🤣)

Az unokanővérem figyelmeztetett, hogy majd készüljek fel arra, hogy a temetés milyen rossz lesz. Felszakít minden sebet, ami alapjáraton sem gyógyult be teljesen. Nos, természetesen igaza volt. 

De ami azt illeti, ami most jött, a temetés után, számomra ez is nagyon szar. Nem tudom hova tenni, hogy nincs itt. Nem tudom elfogadni. Mikor eltemettük, legalább ott volt. Valamilyen szinten. De most még mindig itt van ez az üresség bennem, és nem tudom hova tegyem, nem tudom mit kezdjek vele, nem tudom hogyan kezeljem. Kicsit kétségbe vagyok esve, megkérdőjelezem az életet (úgy értve, hogy sok a kérdés bennem) hogy milyen rövid, és hogy egyébként is. És baromira megijeszt. Csak azt akarom kiáltani az időnek, hogy menjünk vissza, és álljon meg, mert még nem állok készen arra, hogy papa ne legyen itt. De.. készen állnék valaha is? Nem. És baromira megijeszt, hogy realizálnom kell mind a családom, valamint a saját halandóságomat.

Megpróbálok nem ezen kattogni, és lefoglalni magam. Átmentem kedden a vizsgámon, és tök örültem. Ahhoz képest, hogy azt hittem megfogok bukni.. (hello magabiztosság, merre vagy?) Történnek jó dolgok és, és ezekre is koncentrálok, de valahogy nem akarom elengedni a gyászt se, mert nem akarom elengedni papát. Múlt héten szombaton természetesen házibuliban el is bőgtem magam mint az állat, hogy én itt bulizok, a papa meg a föld alatt van. De természetesen ultrajóarc barátaim vannak, megvígasztaltak, itattak velem feleseket, és jó volt, tudtam élvezni, a botrányok ellenére. :'D 

Mondjuk talán illene hozzátennem az egészhez, hogy habár a másik papám is meghalt, akkor mindössze 5-6 éves voltam, és nem igazán emlékszem rá.  Rá gondolva is el tudok érzékenyülni, hogy mit gondolna rólam, büszke-e rám most, akárhol is van, stb, hogy igazságtalan volt az élet vele amiért ilyen korán el kellett mennie. De.. ez most annyira máshogy ütött meg. Szóval.. most papa az első, akit úgy vesztettem el, hogy átérzem a súlyát. 

Ami szar. Hogy visszafordíthatatlan. De próbálom úgy felfogni, hogy nem ment ,,teljesen" el, mert itt hagyott egy terebélyes családot, és az én gyerekeimben is ott lesz valahol, ha egy nap lesznek gyerekeim. Mert szeretnék egyet.. vagy kettőt.. mindenképpen. És alig várom, hogy eljöjjön ez a fejezete is az életemnek, és hogy majd mesélhessek papáról nekik, mert hatalmas forma volt az öreg. <3